Lápossy AttilaAz Alaptörvény gyermeki jogokra vonatkozó rendelkezései közé ez elmúlt években olyan elemek épültek be, amelyek nem egyszerűen ellentmondásosak vagy megosztóak voltak, hanem súlyos visszalépést jelentettek. A módosítások nyíltan a politikai-ideológia térbe taszították a gyermeki jogok alkotmányos szabályait, torzították azok normatív jellegét[i], sőt alapjogi hierarchiát építve jogkorlátozási fegyverré változtatták. E módosítások és a hozzájuk tapadó törvényi szabályok mögött jól azonosítható a cél: gyermekek védelmére való hivatkozás abszolutizálása és egyben kiüresítése, amely révén a tetszőleges tartalmú gyermekvédelem felhasználható a felnőttek és gyermekek jogainak tovább-korlátozására. A gyermeki jogokra vonatkozó esetleges átmeneti alkotmánymódosítási, vagy egy későbbi alkotmányozási helyzetben, az alkotmányos helyreállítás során jól kell tanulnunk a közelmúltból: e cikk a közös gondolkodáshoz kíván két, egymással összefüggő támponttal szolgálni. Mi most az az európai alapjogi mérce a gyermeki jogok érvényesülése terén, amire figyelnünk kell és amiből nem engedhetünk? Milyen problémákat és kérdéseket vethet fel az alapjogi hierchia eltörlése a gyermekek jogainak védelme kapcsán?
Lux Ágnes és Zeller Judit precíz és lényeglátó közös cikkükben[ii] a gyermekjogok nemzetközi jogi standardjai, összehasonlító jogi szempontok és mércék alapján vették alapos kritika alá az Alaptörvény XVI. cikkének hatályos szövegét, annak módosításait. A szerzők amellett érveltek, hogy az alkotmánymódosító hatalom az alkotmányos rendelkezést úgy „módosítgatta” néhány év leforgása alatt többször is, hogy egyértelmű politikai eszközként használta a gyermekek védelmének kérdését. Mindez nemcsak a Gyermekjogi Egyezményből fakadó nemzetközi jogi kötelezettségekkel ment szembe, hanem a gyermekek védelmének morális és jogi mércéjét is megsértette. Érdemes lehet elmélyedni itt az egyes szabályozási elemek konkrét részleteiben.
Egy bizonyos szint felett nem süllyedünk bizonyos szint alá
Az Esterházy Pétertől kölcsönzött alcímben ez a bizonyos szint a közös európai alkotmányos hagyományokból és a közös alapjogvédő fórumaink gyakorlatából formált alapjogi jogvédelmi szint. A gyermeki jogok puszta gyermekvédelemmé transzformálása, annak nyílt politikai célú felhasználása az Alaptörvényben, az azt végrehajtó törvényi szabályokban és koncepciójában nemcsak a „puhábbnak” (látszó) nemzetközi gyermekjogi standardokat sértette, hanem az említett keményebb, közös európai alapjogi standard alá taszította a magyar védelmi szintet. Némi iróniával azt is mondhatjuk, hogy a magyar kormányzat jogi produktumaival alaposan hozzájárult a gyermeki jogok védelmével kapcsolatos európai alapjogi jogfejlesztéshez.
A védelmi szint sérelmét a legkeményebben némileg meglepő módon éppen az Európai Unió Bíróságának ítélete[iii] demonstrálta, amely egyhangúlag minősítette – többek közt – az európai uniós alapelveket, alapjogokat sértőnek a magyar „gyermekvédelmi” törvényi konstrukciót. Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóvá tette, hogy a gyermekek védelme legitim cél, de csak akkor szolgálhat alapjog-korlátozás alapjául, ha a korlátozás és a gyermekek tényleges védelme között objektív, bizonyítékokkal alátámasztott kapcsolat áll fenn: nem elegendő a gyermekek esetében absztrakt vagy feltételezett veszélyekre hivatkozni. A gyermekek védelmének felhívása pedig nem használható fel előítéleteken alapuló különbségtétel vagy valamely társadalmi csoport – így az LMBTQI csoporthoz tartozók – megbélyegzésének igazolására.
Mindez az álláspont azonban nem a semmiből jött, sőt nem is az volt az első szembesítés: a Velencei Bizottság 2021-ben részben hasonlóan vélekedett ugyanezen törvényi szabályok nemzetközi jogi megfeleltethetőségéről szóló véleményében.[iv] Elismerte, hogy a gyermekek jogainak és legjobb érdekének védelme legitim állami cél, de nem alapozhat meg olyan általános jellegű korlátozásokat, amelyek a társadalmi sokszínűség tényszerű bemutatását vagy valamely kisebbségi csoport láthatóságát korlátozzák, mivel a gyermek legjobb érdekének védelme nem értelmezhető más alapjogok indokolatlan korlátozásának legitimációjaként.
Nem lehet sok kétségünk afelől, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is nagyon hasonló következtetésre jutott volna, ha a „gyermekvédelmi” törvénymódosítást és annak alkalmazását vizsgálja. Elég beleolvasni a Macaté kontra Litvánia ügyben hozott döntésbe[v], amelynek a tárgya egy ahhoz hasonló gyermekeknek szóló könyv kiadásának korlátozhatósága volt, mint a Meseország mindenkié című könyv. Az EJEB Nagykamarája az ügyben kimondta, hogy a gyermekek védelme legitim cél lehet a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására. E célra azonban nem alapíthatóak olyan intézkedések, amelyek kizárólag azon a feltevésen nyugszanak, hogy az azonos nemű személyek közötti kapcsolatok bemutatása önmagában káros a gyermekek fejlődésére. Az EJEB hangsúlyozta, hogy ezen kapcsolatok tényszerű és pozitív ábrázolása nem tekinthető a gyermekekre ártalmas információnak, ezért a hozzáférés korlátozása valójában nem szolgál legitim célt. Ismerős az a megállapítás is, hogy a gyermekek védelmére való hivatkozás nem alapulhat a szexuális irányultsággal kapcsolatos előítéleteken, társadalmi sztereotípiákon: az ugyanis nem összeegyeztethető az Emberi Jogok Európai Egyezménye által védett egyenlőség, pluralizmus és tolerancia alapelveivel.
Elég egybehangzónak látszik tehát, hogy nemcsak a gyermekvédelmi és más törvényekből, hanem az Alaptörvényből is indokolt lehet törölni a nemzetközi emberi jogi és uniós jogi szempontból problémás, jogkorlátozást lehetővé tevő szövegrészeket. Az európai minimum-standard annyit bizonyosan megkövetel Magyarországtól, hogy a gyermekek jogait, legjobb érdekét, illetve annak védelmét nem lehet más személyek, így különösen meghatározott, akár sérülékeny csoporthoz tartozók jogainak parttalan korlátozására, megbélyegzésre felhasználni.
Egy rendelkezés mind felett?
Az európai védelmi szint szempontjából felmerül egy további konkrét probléma az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének módosításával. Annak most hatályos második mondata a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát úgy deklarálja, hogy az – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. A Velencei Bizottság 2025-ben kiadott, az Alaptörvény Tizenötödik módosításáról szóló véleményében[vi] súlyos kritikát fogalmazott meg. Aggályosnak tartotta, hogy az Alaptörvény a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát olyan elsőbbségi szabályként fogalmazza meg, amely kiüresíti az alapjogok közötti esetről esetre történő, arányosságon alapuló mérlegelést. Kiemelte azt, hogy a bevezetett merev hierarchikus rendszer „nehezen összeegyeztethető” a nemzetközi emberi jogi normákkal.
A nemzetközi jogi kritikák mellett is felmerül azonban a kérdés, hogy ezzel a cikkel valójában mi a problémánk gyermekjogi szempontból? Közkeletű az az álláspont vagy vélekedés ugyanis, hogy ez a rendelkezés a gyermek jogait emeli ilyen alkotmányos rangra. Mindennek azonban a módosítás indokolása, illetve a védelemhez és gondoskodáshoz való jog tartalmát értelmező töretlen alkotmánybírósági gyakorlat is ellentmond.[vii] Az Alkotmánybíróság döntései ugyanis kifejezetten az állam objektív gyermekvédelmi kötelezettségéről beszélnek és különösen arról, hogy e védelem nyomán a gyermek és más személyek jogai korlátozhatóak lehetnek. És mégis: van valami igéző, vagy vonzó eleme ennek a rendelkezésnek gyermekjogi oldalról, akkor is, ha egyébként tisztában vagyunk a súlyosan aggályos voltával. Ez valamire emlékeztet minket.
Ezt a rövid alaptörvényi mondatot nem túlzás J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura című népszerű művének egyik „kulcsszereplőjéhez”, az Egy Gyűrűhöz hasonlítani. A regényekből kiderül, hogy a Sötét Úr (Szauron) által kovácsolt gyűrűt még a legnagyobb, legtisztább hősök sem képesek jóra használni, nem önmagában a hatalommal van ugyanis gond. Az Egy Gyűrűt eleve gonosz célra, a Sötét Úr elnyomó akaratának kiterjesztésére tervezték, a benne rejlő hatalom lényege pedig éppen a mások feletti uralkodás és a szabad akarat elnyomása, így az Egy Gyűrű használata önmagában korrumpálja, megrontja a viselőjét, a használóját. Így tehát az egyetlen lehetőség az Egy Gyűrű megsemmisítése, visszaküldése oda, ahonnan jött.
Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének második mondatát szerencsére nem kell a Végzet hegyéig elcipelnie a magyar jogvédelemnek, azonban a hatályon kívül helyezést nem lehet csak egy gyors technikai kérdésként elintézni. Meg kell küzdeni azonban azzal, hogy a gyakorlat „ellenállására” hivatkozással lebecsülik ennek a mondatnak a valódi erejét és veszélyességét, vagy egy másfajta olvasat miatt esetlegesen épp a fenntartása mellett érvelnek. Kétségtelen, hogy az eltelt viszonylag rövid idő alatt, néhány döntést[viii] leszámítva, a magyar alkotmányos gyakorlat – joggal – azért idegenkedett a használatától: igyekezett kerülni a gyermekvédelmet, védelmi kötelezettséget minden más alapjog fölé helyező alaptörvényi szabály alkalmazását. Ettől azonban még elefántként ott van a szobában és elég nehéz lenne figyelmen kívül hagyni jogállami keretek között a gyermek jogaival összefüggő alkotmányos kérdések eldöntése során.
Számolni kell itt olyan jogi-szakmai álláspontokkal, melyek szerint ezt a bizonyos alaptörvényi rendelkezést éppen a gyermekvédelem és a gyermeki jogok megerősítésére lehetne használni, vagyis nagyobb cél érdekében fenntartható. A korábban már ismertetett alkotmányjogi és nemzetközi jogi érvekkel ezek ugyan cáfolhatók lehetnek, azonban nagyon körültekintően kell eljárni, akár egy helyreállító alkotmánymódosításról, akár a majdani alkotmányozási folyamatról legyen szó. Kezelni kell ugyanis azt a látszólagos paradoxont, hogy a jelenlegi, a gyermekek védelmét az alapjogi hierarchia csúcsára reptető szöveg hatályon kívül helyezése pont hogy nem visszalépés, hanem a gyermeki jogok valódi helyreállításának része.
***
Meg kell jegyezni végül, hogy az európai standardok számba vétele és az alkotmányszöveg helyreállítása csak az egyik lépés a gyermekjogi jogvédelmi rendszer gyógyulási folyamatában. A cél ugyanis ennél több: a gyermekközpontú, a gyermekjogok érvényesülését biztosító közhatalom-gyakorlás és alapjogi gyakorlat megteremtése, a védelem és gondoskodás mellett a gyermekrészvétel megerősítése és a jogrendszerben a gyermekjogi szemlélet helyreállítása.
_______________
[i] Lásd különösen az Alaptörvény XVI. cikkének harmadik mondatát, amely szerint Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést. Ha nem is kezelhetetlen normatív szempontból, de minimum súlyos aggályokat vet fel a „keresztény kultúrán alapuló értékrend” követelménye, mint nevelési mérce, illetve egy adott kategóriának megfelelő önazonosság jogként való felhívását.
[ii] Lux Ágnes – Zeller Judit: Alkotmányos gyermekvédelem? - A gyermekek védelme a magyar alkotmányos rendelkezések tükrében. https://jog.tk.elte.hu/blog/2026/04/alkotmanyos-gyermekvedelem
[iii] European Commission v Hungary, Judgment: C-769/22. 21 April 2026. [223]-[235], [239]-[247], [340-355], [405]-[430].
[iv] Lásd Opinion on the compatibility with international human rights standards of Act LXXIX Amending Certain Acts for the Protection of children, CDL-AD(2021)050. Adopted by the Venice Commission at its 129th Plenary Session (Venice/online, 10-11 December 2021). [59]-[71], [73]-[83].
[v] Macatė v. Lithuania [GC], no. 61435/19. 23 January 2023. [210]-[216], [218]-[221], [236]-[242]. A döntés elemzését részletesebben lásd: https://strasbourgobservers.com/2023/03/31/open-minds-open-hearts-macate-v-lithuania-on-restricting-and-labelling-a-childrens-book-that-depicts-same-sex-families-in-a-positive-light/
[vi] Lásd Opinion on the Compatibility with International Human Rights Standards of the Fifteenth Amendment to the Fundamental Law of Hungary, CDL-AD(2025)043. Adopted by the Venice Commission at its 144th Plenary Session (Venice, 9-10 October 2025). [29]-[37].
[vii] Lásd Lápossy Attila: A védelem és az érdek. Jogtudományi Közlöny, 2025/3. 124-134. o. https://doi.org/10.59851/jk.80.03.3
[viii] A Kúria két gyülekezési joggal kapcsolatos döntésében (Kgyk.VII.39.057/2025/8. és Kgyk.VI.39.053/2026/6.) jelenik meg az az érvelés, hogy a gyermekek alapjogának védelme érdekében a gyülekezési jog az általános alapjogi teszttől eltérő, speciális alkotmányos szabály alapján erőteljesebben korlátozható.
_______________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.