2026.06.11-én az államfő absztrakt alaptörvény-értelmezést kér az Alkotmánybíróságtól (ügyszám: X/01670/2026). Az Alaptörvény hatálybalépése, azaz 2012. január 1-je óta ez az első alkalom, hogy a köztársasági elnök indítványoz ilyen eljárást. Az utóbbi tizennégy és fél évben az AB 11 ilyen ügyet zárt le, 5 esetben a kezdeményező az alapvető jogok biztosa, 6 esetben pedig a kormány volt; és 6 esetben érdemi döntés született (határozat), 5 esetben pedig végzés (vagy azért, mert az indítvány nem felelt meg a feltételeknek, vagy azért, mert az eljárás okafogyottá vált. Mivel ez egy ritkán gyakorolt hatáskör, és az At. hatálya idején még egyik államfő sem kezdeményezett ilyet, érdemes közelebbről is megvizsgálni az indítványt.

Az indítvány lényege

Mivel a köztársasági elnök beadványa az AB honlapján még nem szerepel, az AB által közzétett összefoglalóra támaszkodhatunk, ez szó szerint idézve a következő:

„A köztársasági elnök az Abtv. 38. § (1) bekezdés alapján az Alaptörvény S) cikkének, R) cikk (1) bekezdésének, valamint a 24. cikk (5) bekezdésének értelmezését kéri az Alkotmánybíróságtól.

A köztársasági elnök az Alaptörvény módosításának fogalma, az alkotmánymódosító hatáskör tárgyi terjedelme, az Alaptörvény, mint a jogrendszer alapjának alkotmányos funkciója, valamint a megalkotásra vonatkozó eljárási követelmények alkotmánybírósági terjedelme tekintetében az alábbi kérdéseket tette fel és kérte az Alkotmánybíróság értelmezését.

1. Az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdésének alkalmazása során az Alkotmánybíróság hatásköre kiterjed-e annak megállapítására, hogy a vizsgált jogi aktus természete szerint az Alaptörvény S) cikke szerinti Alaptörvény-módosításnak minősül-e, vagy e kérdésben az Országgyűlés formai minősítése köti az Alkotmánybíróságot?

2. Az Alaptörvény S) cikke szerinti Alaptörvény-módosító hatáskör kizárólag normatív tartalmú rendelkezések megalkotására terjed ki, vagy lehetővé teszi olyan egyedi rendelkezések megalkotását is, amelyek elsődleges funkciója valamely konkrét személy(ek)re, illetve jogi helyzetre szabott, közvetlen, egyedi joghatás kiváltása?

3. Követezik-e az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdéséből, hogy az Alaptörvény, mint Magyarország jogrendszerének alapja szükségképpen normatív szabályokat állapít meg, és ezért fogalmilag nem foglalhat magában olyan egyedi rendelkezéseket, amelyek elsődleges célja valamely konkrét személy(ek)re, illetve jogi helyzetre szabott, közvetlen, egyedi joghatás kiváltása?

4. Arra az esetre, ha az 1-3. kérdésekre adott válaszok értelmében az Alkotmánybíróság álláspontja az lenne, hogy lehetséges az, hogy valamely Alaptörvény-módosításnak nevezett jogi aktus rendelkezése - az Országgyűlés formai minősítése ellenére - valójában nem tekinthető Alaptörvény-módosításnak, akkor az Alaptörvény S) cikk (3) bekezdése és 24. cikk (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ilyen rendelkezéseknek a formailag Alaptörvény-módosításként történő elfogadása az Alaptörvény módosításának megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények megsértésnek minősül?

A köztársasági elnök indítványában utalt a közjogi tisztségviselők megbízatásának idő előtti megszüntetése tárgyában felmerülő Alaptörvény-módosítás lehetőségére. Alkotmányos probléma álláspontja szerint az, hogy az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdésének alkalmazása során vizsgálható-e, és ha igen, milyen alkotmányos ismérvek alapján dönthető el, hogy az Országgyűlés által Alaptörvény-módosításként elfogadott aktus az Alaptörvény S) cikke szerinti Alaptörvény-módosításnak minősül-e. Érvelése szerint a feltett kérdések alkotmányos jelentőségét az adja, hogy az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdésének alkalmazása szükségképpen feltételezi annak meghatározását, hogy mi minősül az Alaptörvény S) cikke szerinti Alaptörvény-módosításnak.”

Mi tehát a lényeg? A köztársasági elnök azt szeretné elérni, hogy az AB értelmezze újra az alaptörvénymódosítások alkotmányossági felülvizsgálatára irányuló hatáskörének korlátait, amelyet 2013-ban a negyedik At.-módosítás állapított meg (2013. március 25-én), és e módosítás egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról szóló 12/2013. (V. 24.) AB határozat konkretizált.

Miért? Azért, mert az államfő potenciális problémaként azonosít egy lehetséges, személyre szabott At.-módosítást, amely esetleg megszüntetné az alkotmányos szerveket vezető, vagy azokban tagként működő közjogi tisztségviselők megbízatását. A jelen indítvány célja tehát az, hogy az AB tágítsa az at.-módosítás felülvizsgálatára irányuló szűkre szabott tesztjét (kizárólag formai vizsgálat) úgy, hogy az a módosítás tartalmi kérdésére (ad personam vagy absztrakt szabály) is kiterjedhessen majd a jövőben.

Ezzel elérhető lenne egy későbbi alaptörvény-módosítás előzetes kontrollja. Ennek jelenlegi alaptörvényi kereteiből ez azonban nem következik. A hatályos szabályozás ez: Ha a köztársasági elnök úgy ítéli meg, hogy az Alaptörvénynek vagy az Alaptörvény módosításának a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket nem tartották meg, ennek vizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül. Az ügyben soron kívül, de legkésőbb 30 napon belül határoz. Ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alaptörvény vagy az Alaptörvény módosítása nem felelt meg az eljárási követelményeknek, az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását az Országgyűlés újratárgyalja. Ha az Alkotmánybíróság a vizsgálata során nem állapítja meg e követelmények megsértését, a köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását haladéktalanul aláírja, és elrendeli annak a hivatalos lapban való kihirdetését. [At. S) cikk (3) bek. és 24. cikk (5) bek. a) pont, (6) bek.]

Miért nem befogadható?

Absztrakt alkotmányértelmezést végez a testület, amikor „az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, illetve a Kormány indítványára az Alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben értelmezi, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből. Ha a konkrét alkotmányjogi probléma állami szerv jogállásával, működésével, vagy feladat- és hatáskörével összefüggésben merül fel, az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezésének értelmezését akkor végzi, ha az alkotmányjogi probléma az Alaptörvénnyel összhangban történő működést, illetve feladat- és hatáskörgyakorlást ellehetetleníti, illetve az értelmezési bizonytalanság a jogbiztonságot veszélyezteti.” [Abtv. 38. § (1)-(2) bek.]

Mivel ilyen hatáskör már a korábbi Alkotmányon alapuló régi Abtv.-ben is volt, immár 36 éve az a gyakorlat, hogy az Alkotmánybíróság szigorúan és szűken értelmezi absztrakt alkotmányértelmezési mozgásterét.

A 31/1990. (XII. 18.) AB határozat szerint: „[Az Alkotmány absztrakt] értelmezésénél is messzemenően figyelembe kell venni a hatalmi ágak megosztásának elvét, amely a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti és működési alapelve. Ebből eredően a hivatkozott rendelkezésen alapuló alkotmányértelmezésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha az indítvány

• a [törvényben taxatíve] meghatározott szervek és személyek valamelyikétől származik,
• nem általánosságban, hanem valamely konkrét alkotmányjogi probléma aspektusából kezdeményezi az Alkotmány ugyancsak konkrétan megjelölt rendelkezésének értelmezését (a törvényjavaslat miniszteri indokolásában említett „absztrakt” normakontroll ugyanis csak a konkrét ügy vagy jogszabály hiányát jelenti, nem pedig azt, lehetőség volna valamely alkotmányos rendelkezés teljesen elvont, semmiféle konkrét problémához nem kapcsolódó, s így valójában parttalan értelmezésére),
• az adott alkotmányjogi probléma közvetlenül – más jogszabály közbejötte nélkül – levezethető az Alkotmányból. (Abból eredően ugyanis, hogy az Alkotmány az ország alaptörvénye, közvetett módon bármely jogszabályértelmezési kérdés kapcsolatba hozható az Alkotmánnyal.)

A kifejtettek szerint tehát az Alkotmánybíróság hivatkozott hatáskörét megszorítván kell értelmezni.”

Ezt a régi gyakorlatot az AB az Alaptörvény hatályba lépését követően szépen átvette. Elég pusztán idézni. 2013-as alaptörvényértelmező döntésében a testület az alábbiakat rögzítette a befogadásról, érdemes szó szerint idézni a 17/2013. (VI. 26.) AB határozat Indokolásának [7], [10]-[11] számozott bekezdését:

»Absztrakt alkotmányértelmezési hatáskört a 2011. december 31-ig hatályban volt, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) is tartalmazott, ami alapján az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatban alakította ki ezen eljárásának feltételeit. Az Alkotmánybíróság Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) hatálybalépését követően, az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontjára tekintettel úgy foglalt állást, hogy „az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}. Az Alkotmánybíróság már a 21/2012. (IV. 21.) AB határozatban is abból indult ki, hogy – amint arra az Abtv. indokolása is utal – a törvényhozó a korábbi, alkotmányértelmezésre irányuló hatáskör megtartására törekedett. „Az Abtv. 38. § (1) bekezdésének megszövegezése az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatálybalépése előtt, a régi Abtv. 1. § g) pontján és 51. §-án alapuló alkotmányértelmezési hatáskör tárgyában kidolgozott, korábbi ítélkezési gyakorlata során kialakított szempontokra emlékeztet” {21/2012. (IV. 21.) AB határozat, Indokolás [24]}. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Alaptörvény elvont értelmezésére irányuló hatáskörének rendeltetése, szerepe és a többi alkotmánybírósági eljárás között elfoglalt helye nem különbözik a korábbi absztrakt alkotmányértelmezés jellemzőitől. Nincs tehát akadálya annak, hogy az Alaptörvény elvont értelmezésének Abtv.-ben foglalt összetett feltételeit az Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlat felhasználásával értelmezze.

Az Alaptörvény értelmezésének további feltételeit – azaz a konkrét alkotmányjogi probléma meglétét, illetve az értelmezésnek az Alaptörvényből való közvetlen levezethetőségét – az Alkotmánybíróság arra tekintettel vizsgálta meg, hogy e hatáskörét mindig is megszorítóan értelmezte, és ezúttal is úgy ítélte meg, hogy e nélkül az alkotmányértelmezések azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy az Alkotmánybíróság magára vállalja a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom felelősségét is, és ezáltal egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki. [31/1990. (XII. 18.) AB határozat, ABH 1990, 137, 138.].

Az alkotmányértelmezési hatáskör gyakorlását az Alkotmánybíróság következetesen igyekezett távol tartani egyrészt valamely alkotmányos rendelkezés teljesen elvont, parttalan értelmezésétől, másrészt attól, hogy az elvont értelmezés konkrét ügyet döntsön el, vagy csupán jogszabályt értelmezzen. Az utóbbi feltétellel az Alkotmánybíróság más hatalmi ágak feladatától is távol kívánta tartani magát [21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 75.].

Azáltal, hogy az Alaptörvény értelmezésére irányuló indítványban feltett kérdésnek konkrét alkotmányjogi problémával kell összefüggésben állnia, és az értelmezésnek közvetlenül levezethetőnek kell lennie az Alaptörvényből, nem minden alkotmányjogi probléma tekinthető absztrakt alkotmányértelmezési eljárásban elbírálható alkotmányjogi kérdésnek. E hatáskör keretében az alkotmányjogi problémák széles köréből csak azok a világosan megfogalmazható, konkrét kérdések alkalmasak az elbírálásra, amelyek tisztán az Alaptörvény értelmezésével, jogszabály közbejötte nélkül, kizárólag alkotmányjogi érvekkel megválaszolhatók. Más típusú alkotmányjogi problémák az Alkotmánybíróság egyéb hatáskörein belül oldhatók csak meg.«

Ebből kitűnően, ez az indítvány nem befogadható: nincs konkrét alkotmányjogi probléma. Persze lehet, hogy az AB kreatívan újraértelmezi a maga által állított korlátokat. Az eddigi alkotmánybírósági gyakorlatból az tűnik ki, hogy az absztrakt értelmezés nem való (i) konkrét ügy eldöntésére, (ii) csupán jogszabályértelmezésre, (iii) más államhatalmi ágak felelősségének átvételére. Az „alkotmányjogi probléma” absztrakt megragadása szinte lehetetlen, és nagymértékben függ az alkotmányfilozófiai megközelítéstől. Annyi mindenesetre állítható, hogy az „alkotmányjogi problémához” legalább két azonos rangú norma konfliktusára van szükség. Talán úgy lehet megközelítőleg körülírni, hogy az alkotmányjogi probléma a jogrend alapjának önmagára vonatkozó problémája. Az értelmezést kérő azt kérdezi, hogy mit mondhat a jog az alkotmányban foglalt alapelvekhez, alapjogokhoz vagy a közhatalom legitim korlátaihoz képest. Mivel még nem látszik, mit tervez mondani a jog (az esetleges alaptörvény-módosítás), ezért nem ragadható meg a probléma sem.

Ha mégis befogadná az AB?

Ha esetleg mégis érdemi vizsgálatot folytatna az AB, akkor – a korábbi gyakorlata alapján – el kellene utasítania az indítványt. Minden más megoldás contra constitutionem értelmezés lenne. Ennek alátámasztására ismét elegendő idézni az eddigi gyakorlatból.

Nézzük először az AB közpénzügyi tárgyú törvényekre vonatkozó felülvizsgálati jogkörének korlátozását bevezető alkotmánymódosításról szóló 61/2011. (VII. 13.) AB határozat Indokolásának V.4. pontját.

„A hatalommegosztás rendszerében az Alkotmánybíróság hatalma is korlátozott hatalom. Ebből következően nem vonja hatáskörébe az Alkotmányt és az Alkotmányt módosító új normák felülvizsgálatát az Alkotmányba foglalt, kifejezett felhatalmazás nélkül.”

Ezután idézzük fel a Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról szóló 12/2013. (V. 24.) AB határozat [25]-[30] bekezdését.

»A törvényalkotás közjogi érvénytelenségére vonatkozó megállapításait az Alkotmánybíróság az egyes alkotmányi rendelkezésekre, illetve azok módosításaira is kiterjesztette, megállapítva azt, hogy nem zárható ki az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányi, vagy az alkotmányt módosító rendelkezéseknek a közjogi érvénytelenség szempontjából való felülvizsgálatára. Az alkotmánymódosító törvény közjogi érvényességének kritériumaiként előbb az Alkotmányban, illetve a jogalkotási törvényben, majd az Alaptörvényben lefektetett eljárási szabályok érvényesülését határozta meg, amennyiben

- az Alkotmányt, Alaptörvényt módosító törvényjavaslatot az arra jogosult nyújtotta be,

- a törvényjavaslatot az Országgyűlés bizottsági és plenáris ülésein - a Házszabály előírásainak megfelelően - megvitatták,

- az Országgyűlés megfelelő, kétharmados többséggel fogadta el, és

- kihirdetésére az eljárási szabályoknak megfelelően került sor [Vö. 61/2011. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2011, 290, 317-319].

Erre az alkotmánybírósági gyakorlatra is figyelemmel született az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdése, mely szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében (eljárási hiba esetén) vizsgálhatja felül. Az Alaptörvény „megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények” fordulat értelemszerűen magába foglalja a javaslatot előterjesztők körét, a kétharmados elfogadást, a megjelölést tartalmazó előírásokat, az aláírás és a kihirdetés szabályait, vagyis az Alaptörvény S) cikkében foglalt rendelkezések betartását. Az Alaptörvény megalkotásának folyamata értelemszerűen az országgyűlési képviselők tevékenységének eredménye, így az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében az alkotmányosság szempontjából az országgyűlési képviselők jogait és kötelességeit szabályozó 4. cikk is irányadó. Az Alaptörvény azonban a közjogi érvénytelenségnek az Alkotmánybíróság által korábban meghatározott kritériumait egyértelműen (az eljárási követelmények betartásának felülvizsgálatára) szűkíti.«

Ez önmagáért beszél: (i) az AB felhatalmazás hiányában nem vizsgál alkotmánymódosítást; (ii) az At. felhatalmazása alapján kizárólag a közjogi érvényességi kellékek vizsgálhatók egy alaptörvény-módosítás esetén (az arra jogosult nyújtotta be, az eljárási szabályok szerint tárgyalták, az előírt többséggel elfogadták, és – utólagos alkotmányossági vizsgálat esetén – a hivatalos lapban kihirdették). Az AB tehát az eddigi gyakorlatát következetesen folytatva nem kérdőjelezheti meg az OGY által alaptörvény-módosításként benyújtott és megtárgyalt, majd ilyenként elfogadott, lezárt javaslat ebbéli jellegét (ahogy az államfői indítvány sugallja). Ha ezt tenné az AB, akkor a 12/2013-as saját elvi tétele értelmében megsértené a hatalommegosztás elvét, megkérdőjelezné a demokratikusan legitimált alkotmánymódosító hatalmat. Az ún. Kompetenz-Kompetenz (hatáskör megállapítására vonatkozó hatáskör) alkotmányozási kérdés, az alkotmányossági felülvizsgálat pedig konstituált kompetencia, amit az AB a 61/2011-es határozatban kifejezetten hangsúlyozott. Ebből egyenesen következik, hogy az alkotmányjogban nem érvényesül az a polgári bíráskodásban uralkodó elv, amely szerint az aktusokat (ott: szerződéseket) nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint bírálja el a fórum.

Alkotmánytani adalék – az alkotmányértelmezés korlátai

Az 1990-es évek közepén a pécsi Alkotmányjogi Tanszéken Petrétei József tanár úr vezetésével dolgoztuk ki a jogesetmegoldási módszertant, s ezen belül szükségszerűen foglalkoztunk az alkotmányértelmezés elméletével. A tansegédlet először 1997-ben,[1] majd átdolgozott változatban 2005-ben is megjelent. Az alábbi idézet ez utóbbi kiadásból származik.[2]

„Az alkotmányértelmezés sajátosságai kapcsán feltétlenül utalni kell az alaptörvényi interpretáció szükséges és lehetséges korlátaira is. Az értelmezésnek ugyanis az alkotmányba foglalt rendelkezésekből és ezek egymásra vonatkoztatott konzisztens rendszeréből kell kiindulnia.

Az alkotmányértelmezésnek szövegkötöttnek kell maradnia, az értelmezésnek az adott alkotmányi rendelkezés értelme és célja keretében kell végbemennie. Ha az értelmezés ezen túlmenő jelentésváltozást eredményez, akkor ezt alkotmánymódosítással kell korrigálni, azaz az alkotmány módosítással történő megváltoztatásának az értelmezéshez képest prioritást kell kapnia. Az értelmezés célja ugyanis nem az eredeti alkotmányi rendelkezés jelentésváltozásának elérése, hanem a felmerült alkotmányjogi konfliktusnak a rendezése, mégpedig az alkotmányozó által megállapított normatartalom alapján. Az értelmezésnek ezt a valódi tartalmat kell megállapítania, azaz az interpretáció csak megvilágítja, kibontja, részletezi, és ezáltal gazdagítja a vonatkozó alkotmányi rendelkezés értelmét.[3]

Az alkotmányértelmezés során nem deklarálhatók olyan elvek, amelyek túlmennek az alaptörvény keretein. Az alkotmánybíráskodás során alkalmazott precedens-rendszerű alkotmányértelmezési gyakorlat szintén behatárolhatja a későbbi alkotmányértelmezések lehetőségét, de egyúttal hozzájárulhat annak egységességéhez és az alkotmányjogi dogmatika fejlesztéséhez is. A precedens-rendszerű alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlat ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a későbbi ügyek elbírálásakor eltérő következtetések kerülhessenek megállapításra. Ez egyébként az értelmezési keret és az értelmező szubjektumok változása következtében nem is zárható ki.[4]

Az alkotmányértelmezéskor feltétlenül tekintettel kell lennie a nemzetközi egyezményekben és a nemzetközi bírói gyakorlat által megállapított rendelkezésekre, amelyek nem csak korlátozzák az alkotmánybírósági értelmezést, hanem a jogrendszer egésze szempontjából kiszámíthatóvá, előre láthatóvá teszik adott alkotmányjogi konfliktus megoldásának lehetőségét.

Az alkotmány normáinak interpretációjánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alkotmány egységes, logikai-teleologikus egész, vagyis az egyes rendelkezéseket nem lehet önmagukban, az összefüggésekből kiragadva értelmezni.[5]”

Nem biztos, hogy érdemes kapkodni ennek az államfőtől származó, alaptörvény-értelmezésre irányuló indítványnak az elbírálásával. A vázolt alkotmányjogi probléma eshetőleges, potenciális, még nincs is a horizonton. Lehet, hogy a következő alaptörvény-módosítás egyáltalán nem tartalmaz majd személyre szabott szabályokat. Addig pedig nem érdemes próbálkozni a kanyarfúróval, vissza lehet tenni a reszelőzsír és a ráspolyolaj mellé.

__________________________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

__________________________________________________________

[1] Chronowski Nóra – Illéssy István – Petrétei József: Az alkotmány értelmezéséről. In Alkotmányjogi jogesetek (szerk. Petrétei József). JPTE ÁJK, Pécs 1997. 4-35.

[2] Chronowski Nóra – Illéssy István – Petrétei József: Az alkotmány értelmezéséről. In Alkotmányjogi esetek (szerk. Zeller Judit). Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2005. 56-57. A további jegyzetek az idézett műben szerepelnek.

[3] Ádám Antal: A közjogi bíráskodás fejlődési irányai. In Belügyi Szemle 1995/12. 57.

[4] A magyar alkotmánybírósági gyakorlat esetében garanciális szempontból indokolt volna annak rögzítése, hogy „az alkotmánybírósági alkotmányértelmezés nem létesíthet olyan előírást, nem hozhat létre olyan új normatív objektivációt, amelynek konkrét alkotmányi forrása nem jelölhető meg.” Uo.

[5] Az alkotmány értelmezésének – ha az alkotmányban az egyes rendelkezések között akár „helyi érték”, akár szabályozási tartalom alapján nincs eleve feltételezhető és az. értelmezés során kimutatható rangsor – horizontálisnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az alaptörvény valamennyi rendelkezése ugyanazon a szinten helyezkedik el, közöttük tehát rangsorrendet az értelmezés során nem lehet felállítani. Ha viszont az alkotmány kifejezett rendelkezést tartalmaz a rangsorra vonatkozóan – azaz megállapítja, hogy valamely tétele a szabályozási tartalom alapján minden mást megelőző prioritást élvező rendelkezés, minden más értéket, elvet és szabályt megelőz és ezek felett áll, tehát alapvető viszonyítási pontot jelent mindenki, így az értelmezést végző számára is –, akkor az értelmezést erre tekintettel kell elvégezni. Vö. W. F. Murphy: Az alkotmányértelmezés művészete. In Alkotmánybíráskodás – alkotmányértelmezés (szerk. Paczolay Péter). Budapest, 1995. 178.