Chronowski NóraAz ELTE TK Jogtudományi Intézetében 2025. november 25-én mutattuk be a Pap András László szerkesztésében megjelent kézikönyvet, amely az elmúlt évtized civil-szakértői és rendőrségi párbeszédének eredményeként született. A kötet a 30/2019. (VII. 18.) ORFK utasítás gyakorlati alkalmazását segíti, bemutatva a gyűlölet-vezérelt bűncselekmények felismerésének indikátorlistáját, az előítéletes indítékok azonosítását és a helyes minősítés módszertanát. A bemutatón Tóth Judit egyetemi docens (SZTE), Nagygyőr Csilla alezredes (ORFK) és Dombos Tamás (Háttér Társaság) méltatta a munkát, amely gyakorlati dokumentummintákat, áldozatvédelmi szempontokat és civil együttműködési protokollokat is tartalmaz.
Az ELTE TK Jogtudományi Intézetében 2025. november 25-én tartottunk könyvbemutatót a Pap András László szerkesztésében és a L’Harmattan kiadó gondozásában, az NKFI 134963. sz. (A nemzetiség és etnicitás jogi operacionalizálása c.) projekt támogatásával, az Identitás a jogban sorozatban megjelent kötetről (szerzők: Pap András László, Szontagh Veronika, Jovánovics Eszter, Demeter Áron, Dombos Tamás és Ivány Borbála).
A gyakorlati kézikönyv küldetése szerint a rendőrök számára ad támpontokat a 30/2019. (VII. 18.) ORFK utasítás alkalmazásához, amely a gyűlölet-bűncselekmények kezeléséről szóló rendőrségi feladatok végrehajtásáról szól. A kötetben – amely 2026-ban már online is elérhető lesz – az elmélet végre találkozik a gyakorlattal.
Mielőtt rátérnénk a bemutatóra, érdemes egy szükségképpen leegyszerűsített definíciót adni: gyűlölet-bűncselekmény minden olyan előítélet-vezérel cselekmény, amit az elkövető valakinek a faji, etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás vagy fogyatékosság stb. alapján adott csoporthoz való sorolása miatt követ el, az áldozat konkrét személyétől függetlenül, és irányulhat személy, tárgy, helyszín ellen. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, lehet erőszak, zaklatás, vagy gyűlöletbeszéd. A motívum azonban a gyakorlatban sokszor látens marad, éppen ezért előremutató a kézikönyv, amely segíti az azonosítást és a helyes minősítést már a büntetőeljárás nyomozati szakaszában.
A bemutatót Szontagh Veronika moderálta, a kézikönyvet Tóth Judit egyetemi docens (SZTE ÁJTK), Nagygyőr Csilla alezredes (ORFK) és Dombos Tamás ügyvivő (Háttér Társaság) méltatta.
Szontagh Veronika elöljáróban tájékoztatást adott a magyarországi Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (GYEM) mibenlétéről, céljairól és eredményeiről. A GYEM civil szervezetek (pl. Amnesty International, Háttér Társaság, Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért), valamint az akkor még létező Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKI) kezdeményezése alapján jött létre 2012-ben, szakértőként Pap András László és Szontagh Veronika működtek közre munkájában. A munkacsoport céljai átfogóan a jogi intézményrendszer megerősítése, az áldozatok támogatása és az elfogadó társadalmi közeg létrehozása voltak. Eredményként könyvelhető el, hogy a közösség tagja elleni erőszak a Büntető Törvénykönyvbe került,[1] és a munkacsoport kidolgozott egy olyan indikátorlistát a gyűlölet-bűncselekmények azonosítására, amelyet a fent említett ORFK-utasítás is átvett. Emellett a munkacsoport jelentéseket készített az EBESZ és az Európai Unió számára, valamint a sértetti képviselet támogatásában is aktívan közreműködött.
A moderátor elsőként arra kérdezett rá, milyen motivációk álltak a kötet összeállításának hátterében.
Dombos Tamás felidézte, hogy – különösen a romagyilkosságokat (2008-2009) követően – számos civil szervezet kiemelt céljává vált a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok számára hasznosítható protokoll kidolgozása gyűlölet-vezérelt bűncselekmények esetére. Majdnem egy évtizeden át tartott az egyeztetés, míg végre megszületett az ORFK-utasítás. A munkafolyamatban fontos kérdés volt, hogy mit bír el egy utasítás – mint közjogi szervezetszabályozó eszköz – mennyiségileg. Egyértelmű volt, hogy olyan praktikus, konkrét útmutatóra van szükség, amely alkalmas a gyűlöletcsoportok, és a gyűlölet-bűncselekményeket meghatározó indikátorok azonosítására, ugyanakkor figyelemmel van az adatvédelem és az áldozatvédelem szabályaira, emellett alkalmas a statisztikai adatgyűjtésre és a nyomon követésre is.
Nagygyőr Csilla kiemelte a GYEM és a rendőrség közötti párbeszéd jelentőségét. Ennek segítségével mintaeseteken keresztül sikerült azonosítani az alulminősítés problémáját és a szignáló parancsnok szerepét. Kiemelte, hogy az utasítás a lehető legszigorúbb belső normaként lehetővé teszi a nyomozás ellenőrizhetőségét, így sikeres előre lépés a gyűlöletvezérelt bűncselekmények azonosításában. A rendőrségi szakvonaltartók számára a kötet rendkívül hasznos a nyomozati munka értékelése szempontjából.
Tóth Judit, aki tudományos és oktatói tevékenysége mellett Kállai Ernő kisebbségi ombudsman tanácsadója volt, és a belügyminisztériumi jogalkotást szorosan figyelemmel kísérte, az ORFK-utasítás elfogadását paradigmaváltásként értékelte. Az utasítás erősségének tartja, hogy a motívumot általánosságban vizsgálni kell (például akkor is, ha valaki azért lop el valamit valakitől, mert úgy véli, hogy a sértett kisebbségi csoporthoz tartozik). Kiemelte, hogy az utasítás megszületéséhez vezető út évtizedes tanulási folyamat eredménye. Utalt arra is, hogy hasonló frontáttörésre lenne szükség az etnikai adatok kezelésében is, amely igazolható minden olyan esteben amikor alapjog védelmi célból történik. Méltatta a kötet mellékleteit is, mivel azok segítik a szaknyelvi kommunikációt közérthetővé fordítani. Minden érdeklődő számára egyértelművé tette, hogy a gyűlölet-bűncselekmények azonosítás tanulási folyamat, amelyben fontos szerepe van annak, hogy – különösen a hatóságok – kerüljék a címkézést, stigmatizálást.
A moderátor következő kérdése az volt, hogy az utóbbi bő másfél évtizedben vajon változott-e a társadalmi közeg, vagyis a gyűlölet-bűncselekményekkel összefüggő társadalmi érzékenység.
Nagygyőr Csilla álláspontja szerint a rendőrségen belül érzékelhető a változás; a gyűlölet-bűncselekmények azonosítására – azon belül különösen az attitűdökre és az érzékenységre – irányuló képzés szemléletformáló. Fontos előre lépésként értékelte, hogy a rendőrségen belül felállították a gyűlölet-bűncselekményekre fókuszáló szakvonalat is. Tóth Judit kérdésére az alezredes megerősítette, hogy a sztereotípiák gyűjtése szakmai feladat, amelyet a hierarchiában a felettes szerveknél a szakirányítók, a helyi szerveknél a mentorok koordinálnak.
Dombos Tamás ugyanakkor a szociológiai kutatások eredményeire hívta fel a figyelmet, amelyek szerint a kisebbségi csoportokkal szembeni erőszakot a válaszadók 20-25 százaléka elfogadja. A mérések szerint a fogyatékossággal élők esetében nagyobb, míg a romák és a „migránsok” esetében kisebb a tolerancia. A minősített büntetőjogi védelemmel mindössze a társadalom 50 százaléka ért egyet a Political Capital kutatása szerint. Utalt arra, hogy még mindig rendkívül alacsony (évi 20-as nagyságrendű) a közösség tagja elleni erőszakként regisztrált bűncselekmények száma, mivel egyszerűbb garázdaságként vagy súlyos testi sértésként jegyzőkönyvezni az esetet. A számok azt jelzik, hogy a rendőrségi valóság és a társadalmi valóság eltér, de csakis a bizalom erősítése közelíthetné egymáshoz ezeket a valóságokat.
Külön problémát okoz a látencia: a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai nem mernek segítséget kérni, és a környezetük is arra bíztatja őket, hogy inkább lépjenek túl a bántalmazáson, amelyhez a szemlélők (bystanders) passzivitása is hozzáadódik. Mindezekre visszavezethetően a statisztikai számosság alacsony.
Tóth Judit arra hívta fel a figyelmet, hogy a bűncselekmények statisztikai száma tükrözi a hatóságokba, intézményekbe vetett bizalmat. Álláspontja szerint a szabálysértési szintet el nem érő incidens esetén is elvárható lenne a hatósági proaktivitás.
Szontagh Veronika e ponton felvetette, hogy az Országos Kriminológiai Intézet utoljára 2002-ben végzett országos áldozatfelmérést, és bár a módszertan rendelkezésre áll, aktuális adatok sajnos nincsenek. Tóth Judit hozzátette, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság fennállása alatt még lehetett szűrni az adatokat, azonban mivel az 2021 január 1-jével az Alapvető Jogokok Biztosa Hivatalába olvadt, a kódolás megnehezült. Nagygyőr Csilla kiemelte, hogy a traumatudatos kommunikáció prioritást jelent, a rendőrségnek érzékelhetően feladata van e téren.
A könyvbemutató résztvevői és a Jogtudományi Intézet jelen lévő kutatói egyaránt remélik, hogy Pap András László kutatóprofesszor szerkesztésében megjelent kötet hozzájárul a gyűlölet-bűncselekmények minősítési kérdéseinek megválaszolásához a gyakorlatban.
__________________________________________________________
[1] 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről, 216. §
(1) Aki más valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az adott csoport tagjában riadalmat keltsen, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a közösség tagja elleni erőszakot
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) jelentős érdeksérelmet okozva,
d) a sértett sanyargatásával,
e) csoportosan vagy
f) bűnszövetségben
követik el.
(4) Aki a közösség tagja elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.