Chronowski Nóra: Az ügynök kilép a dossziéból? – Az állambiztonsági múlt nyilvánosságának határai az EJEB gyakorlatában
2026/7
A tanulmány a magyar jogalkotásnak az állambiztonsági múlt nyilvánossá tételére irányuló 2026 évi kísérletét vizsgálja, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) esetjoga alapján. Kiindulópontja a Tisztelet és Szabadság Párt (Tisza) ügynökakták megnyitására vonatkozó programja és törvényjavaslata, amely a „félig végrehajtott” rendszerváltás lezárását, a demokratikus átláthatóságot és az információs kárpótlást ígéri. Magyarország a posztszocialista térségben sajátos késedelmi pályát járt be: az ügynök múlt normatív feldolgozása elmaradt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és az Alkotmánybíróság gyakorlata ellenére is vitatott volt az iratok nyilvánossága, a minősítések és az adatvédelem viszonya. A tanulmány fogalmi distinkciót tesz az ügynökakták nyilvánossága (információs emlékezetpolitikai, adat hozzáférési rendszer) és a lusztráció (személyre szabott, joghátrány orientált átmeneti igazságtételi eszköz) között, és bemutatja, hogy e két intézmény eltérő alkotmányos kérdéseket vet fel. Ezt követően az EJEB releváns ítéleteinek – különösen az igazságügyi levéltárakat, titkosszolgálati aktákat és ügynök nyilvánosságot érintő ügyeknek – elemzésével bontakoznak ki azok az európai alapjogi standardok, amelyek meghatározzák az állambiztonsági iratanyag digitalizált, kereshető formában történő közzétételének kereteit. A vizsgálat középpontjában a magánélet védelme, a jó hírnévhez való jog, az információszabadság, a múltfeltárás és a nemzetbiztonsági érdek közötti egyensúly áll. A központi kérdés az, hogy az EJEB doktrínája mennyiben támogatja a múltfeltárást, és hol húzza meg az elszámoltatás, illetve a szankciós jellegű lusztráció alkotmányos határait.